protektor
protektor [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: protector is)
1. (választékos) Védnök (1, 1a), pártfogó (II. 2). Az egyesület protektora. Az Akadémia lett az ünnepség protektora. Azt gondolja, hogy … két protektort szerez egy csapásra … (Mikszáth Kálmán)
2. (elavulóban) Az a személy, aki vkinek ügyét hivatalos helyeken támogatja, elősegíti; pártfogó. Hatalmas, befolyásos protektora van. Protektorokat keresett. Ki a protektora? Egyik protectorom a másikhoz küldött. (Jókai Mór) Mint szolid és jó erkölcsű ifjú, előkelő protektorokkal is rendelkeztem. (Móra Ferenc)
3. (politika) Az az állam, amely vmely gyengébb országot v. területet fennhatósága alá rendel, s azt protektorátusaként – lényegében gyarmatként – kormányozza; védnök.
protektori; protektorság.
