pulpitus
pulpitus főnév -t, -ok, -a (régies)
1. Szónok, előadó részére készített emelvény; szószék. Felment a pulpitusra. Nagyokat ütött … a két tenyerével a pulpitusra, hogy csak úgy recsegett. (Jókai Mór) Az elnöki pulpitus előtti tér az akarnokok kedvenc ácsorgási helye. (Mikszáth Kálmán)
2. Fából, deszkából készült állvány, polc. Felrakta a könyveit a pulpitusra.
3. Kottatartó állvány. Karmesteri pulpitus.
pulpitusos.
