püspök
püspök főnév -öt,-e [e] (vallásügy)
1. <A katolikus egyházban> az egyház felfogása szerint a legnagyobb lelki hatalommal bíró s erre külön felszentelt egyházi személy. Címzetes püspök: olyan p., akinek nincs egyházmegyéje; felszentelt püspök; → tábori püspök; püspökké szentel. || a. Ilyen személyek közül az, aki vmelyik egyházmegye élén áll. → Megyés püspök; pécsi, váci püspök. (népies, tréfás) Miért nem lett püspök v. miért nem született püspöknek?: a) <mentegetődző magyarázkodás annak részéről, aki állatot bántalmaz>; b) <arra mondják, aki nem szeret v. nem akar dolgozni, v. panaszkodik nehéz, nélkülöző élete miatt>. A királyi udvarban Szathmáry György püspök regnált korlátlanul. (Jókai Mór) [Dózsa György] meghalt komoly, büszke fővel. | Háta mögött egy püspök állott Szentelt vízzel és füstölővel. (Ady Endre) A püspök hangja szól, a mély orgona búg. (Juhász Gyula)
2. <Protestánsoknál> az oda tartozó gyülekezetek presbitériumai által vmely egyházkerület kormányzására megválasztott lelkipásztor. Püspökké avat, választ vkit; a debreceni református püspök. Püspököt választanak.
3. jelzői használat(ban) <Főleg ebben a kapcsolatban:> Püspök atyám v. püspök atyánk: <megtisztelő megszólításként v. ritkábban megnevezésként a katolikusoknál, (bizalmas) protestánsoknál is>. Püspök atyám, vígy el Urunk | Jegyesei közzé! (Arany János)
Szóösszetétel(ek): püspökgyűrű; püspökhelyettes; püspökszentelés.
