rabbi
rabbi főnév -t, -ja (vallásügy)
Zsidó pap, izraelita lelkész. A hitközség új rabbit választott. Olyan vén zsidóvá válék azon nyomban, Amilyen rabbi nincs lembergi templomban. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy beszélt Jozsóval, mint üke, a középkori rabbi valamely hatalmas városbíróval. (Babits Mihály) || a. <Ilyen személy megszólításaként.> Rabbi, mondj neki kabbalát… (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. rabbiképző; rabbinövendék; 2. csodarabbi.
rabbiság.
