rádiócső
rádiócső főnév (rádiótechnika)
A rádióvevő- és adókészülékben alkalmazott, üvegből v. fémből készült, erős légritkítású v. nagy nyomású gázzal töltött, izzólámpához hasonló műszer, amelyben izzításra elektronok mozognak, s amely többnyire feszültségváltozások felerősítésére és váltakozó áram egyenirányítására haszn.; cső, elektroncső, lámpa.
rádiócsöves.
