ráfog
ráfog tárgyas ige
1. Ráfog vmit vkire, vmire: vmely fegyvert v. ritk. más eszközt támadó szándékkal vki, vmi felé irányít; az elsütés v. ritk. esetleg ütés szándékával és rendsz. közelről célba vesz vele vkit, vmit. Ráfogta a pisztolyt a támadóra. Ráfogta a puskát a vadra. Ráfogta a botot a fiúra. Ocskay a mordályához kapott, s ráfogta azt Jávorkára. (Jókai Mór) És igazán puskával kényszerítette a lányát az urához? – Hát fiam, akkor azt úgy mondták. Nem kell úgy gondolni, hogy ráfogja a puskát, csak azt mondta: „puskával lőlek le, ha…” (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Ráfog (vkire) vmit: vkinek olyasmit tulajdonít hibául v. vétkül, ami nem igaz; igaztalanul gyanúsít, alaptalanul vádol, rágalmaz vkit vmivel. Ráfogták, hogy csalt. Kínálgatja őket a jó háziasszony … Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta. | Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan: | „Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!” (Petőfi Sándor) Kendre azt fogják rá, hogy lopott. (Mikszáth Kálmán) Nem olyan buta állat ám a szamár, ahogy ráfogták. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka) Ráfog vkit vmire: rászorítja, rászoktatja, ráneveli vmely munkára, foglalatosságra; vmire fog vkit. Közönséges vásznat szőni nem nagy mesterség lévén, néhány hét alatt beleokultam [= beletanultam], annál inkább, mert gazdám egészen ráfogott. (Táncsics Mihály)
ráfogat; ráfogható; ráfogó; ráfogott.
