ráfordít
ráfordít ige
1. tárgyas Ráfordítja a kulcsot (a zárra): a kulcsot a zárban megfordítja, s így bezárja vminek az ajtaját, fedélét stb. Ráfordítá a kulcsot, s megpróbálta: az ajtó nyitva maradt. (Eötvös József) Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra. (Tóth Árpád) || a. tárgyas (ritka) Ráfordítja a kulcsot vkire: ily módon bezár vkit; rázárja az ajtót. Ráfordította a kulcsot a síró gyermekre. Vas kezére omlik a nő … De az, fogja visszadobja … Ráfordítja a nagy kulcsot. (Arany János) || b. tárgyas (ritka) Ráfordítja a zárat: a kulcsot a zárban megfordítja, hogy az csukott helyzetben rögzítse az ajtót, fedelet. Az öreg levéltáros professzor jött ki a vasajtón, s a kulccsal kétszer ráfordította a zárat. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan (népies) Ráfordít vmire: <könyvben> lapozgatás nélkül gyorsan megtalál vmit; rányit. Ráfordított egyenesen a Sámuel II-ik könyvére, kikereste annak a III-ik részét. (Jókai Mór)
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Ráfordítja a szemét, tekintetét vkire: szemét, tekintetét lassan vkire irányítja. [A tehén] ráfordítja nagy fekete okos szemeit Jánosra. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Beszédet, szót> ráterel vmire. Midőn meglátta Andrást, megint ráfordította a beszédet. – Te András, holnap Budapestre utazom! (Reviczky Gyula)
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Bizonyos pénzösszeget> rákölt vmire. Minden megtakarított pénzét ráfordította a lakás átalakítására. || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vmire, vminek az elérésére, megvalósítására teljesen igénybe vesz, felhasznál vmit. Minden rábeszélő képességét ráfordította, hogy a haragosokat kibékítse. Két festő … fordította rá egész életét és talentumát, hogy e rettenetes templom rémalakjait megalkossa. (Jókai Mór)
ráfordítgat; ráfordítható; ráfordító; ráfordított; ráfordíttat.
