rágó
rágó melléknév
1. Általában olyan, aki, ami éppen rág v. rágni szokott vmit. Csontot rágó kutya; a körmeit rágó gyermek; vkinek a torkát rágó paprika; rágó tetvek ←.
2. (átvitt értelemben, ritka) Mardosó, kínzó. A lelkét rágó féltékenység. Lajos is felkelt a rövid álmú nappal … Nagy út van előtte, meredek nagy hágó; A király álmát is gond veri el, rágó. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) (Vmit) rágó: olyan <személy>, aki nem tud vmely írásos szövegnek mélyebb értelméig, lényegéig eljutni, és mereven ragaszkodik a szöveg szavaihoz, és rajtuk lovagol (3), rágódik. Csak a szabályokat rágó, de őket alkalmazni nem tudó ember.
Szóösszetétel(ek): 1. rágókészülék; rágószerv; 2. betűrágó; csepűrágó; paragrafusrágó; pennarágó; tollrágó.
