ráhajol
ráhajol tárgyatlan ige
Ráhajol vkire: <személy> a szóban forgó személyhez saját elhatározásából felülről közel hajol. Ráhajolt az alvó gyermekre. Olyan vagy mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz. (Radnóti Miklós) || a. Fejét v. felsőtestét ráfekteti, rátámasztja vkire, vmire. Ráhajolt az asztalra, és sírni kezdett. Zsuzsánna kacagott magában, és ráhajolt a németnek a nagy szeplős kezére, megcsókolta, akárha utálta is. (Móricz Zsigmond)
ráhajolás; ráhajoló; ráhajolt.
