ráhány
ráhány ige
1. tárgyas <Tárgyakat, darabos, szemes v. szálas anyagot> vmire hány (1, 1a). Ráhányja a földet a krumplirakásra. A sírba leeresztett koporsóra ráhányták a földet. A kis hantot hamar ráhányták, aztán mindegyik elment a maga útjára. (Justh Zsigmond)
2. tárgyas Sebtében, felületesen, rendetlenül rárak, rádobál vmire vmit. Ráhányta a ruháit az ágyra. Mindent ráhányt az asztal tetejére. Szóláshasonlat(ok): úgy áll rajta a ruha, mintha → (vas)villával hányták volna rá. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni | … Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet. (József Attila)
3. tárgyatlan (tájszó) Ráver vkire, vmire. Jól ráhányt a gyerek fenekére.
4. (ritka) tárgyas (tárgy nélkül is) Vmire hány [1] (3, 3a). Ráhányta az ételt a szőnyegre. Ráhányt a kabátkára.
ráhányás; ráhányat; ráhányható; ráhányó; ráhányódik; ráhányt.
