rajt [1]
rajt [1] főnév -ot, -ja
1. (sport) <Távolsági versenyekben> indításkor a versenyző, ill. versenyzők mozgásba lendülése; indulása; start. Jól sikerült a rajtja. A rajt után mindjárt az élre vágott. Gyenge rajtot vett. || a. (sport) Az a hely, ahonnan a versenyzők így indulnak. Felsorakoztak a rajtnál.
2. (sport) Versenyek v. mérkőzések vmely sorozatának megindulása, kezdete. A labdarúgó bajnokság rajtja.
3. (átvitt értelemben) <Munkában, tevékenységben> a kezdő szakasz, indulás. Jól sikerült a rajt a fémgyűjtésben. A brigád jó rajtot vett.
4. <Verseny v. más tevékenység elején> az indulás alkalmából kifejtett lendület, elért eredmény. Még gyenge a futó rajtja. A csapat közepes rajt után feljavult.
Szóösszetétel(ek): 1. rajtengedély; rajtfejes; rajtgép; rajtjel; rajtsorrend; rajtzászló; 2. állórajt; repülőrajt.
