ráken
ráken tárgyas ige
1. <Kenhető anyagot> vminek felületére ken. Rákeni a kenyérre a vajat, a papírra a ragasztót, a sebre a kenőcsöt. Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi magát rákenni fehér és fekete kenyérre. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Szégyenletes dolgot> ráfog vkire; ilyennel vkit alaptalanul megvádol. Vö: ken (7). A maga hibáját rákeni másra. Rákenték, hogy árulkodott. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rá kentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Kellemetlen, nem szívesen vállalt dolgot> ráerőltet, ráerőszakol, rátukmál vkire. Hónapokig nem akadt bíró, a községbelieket sorban szólongatták, de azok előre elbújtak, ha a tisztséget rájuk akarták kenni. (Vas Gereben)
rákenés; rákenhető; rákenő; rákent.
