rakodó
rakodó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki v. ami rakodik (1–3). Rakodó emberek. || a. Olyan, amivel rakodnak, rakodásra szolgáló. Rakodó berendezés.
II. főnév -t, -ja
1. Rakodó személy, rakodómunkás. Kikötői rakodó. A rakodók ötkor abbahagyták a munkát.
2. Az a rendsz. erre kiépített (elkerített v. feljáróval ellátott) hely, ahol az árut a szálutó eszközről le-, ill. oda felrakják. → Nyílt rakodó. A szekerek megálltak a rakodó előtt. A teherautó a rakodóhoz állt.
3. (népies) Szérűskert, ahová a takarmányt lerakják.
Szóösszetétel(ek): 1. rakodóállomás; rakodócsörlő; rakodódaru; rakodódoboz; rakodófelület; rakodógép; rakodóhely; rakodóhíd; rakodókas; rakodóképesség; rakodólap; rakodónyílás; rakodórámpa; rakodószalag; rakodótelep; rakodótér; rakodóvágány; 2. szénrakodó.
