rakoncátlankodik
rakoncátlankodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék, (-jon)
<Főleg gyermek> fegyelmezetlenül, rakoncátlanul viselkedik; pajkoskodik, csintalankodik, rosszalkodik. Ne rakoncátlankodj, mert megverlek! || a. (átvitt értelemben, ritka) <Testrész> fáj, kellemetlen, fájó érzést okoz. Már megint rakoncátlankodik a bal térdem. Baloldalt van egy zápfoga, mely – különösen időváltozáskor – rakoncátlankodni szokott. (Kosztolányi Dezső)
rakoncátlankodás; rakoncátlankodó.
