rálő
rálő ige
1. tárgyatlan Vkire, vmire rendsz. tűzfegyverrel célozva lő. Vö: lő (1a). Rálőtt, de nem találta el. Rálőttek és megsebesítették. A levegőben madarak és repülőgépek vannak: a madár elrepül, a gépre pedig rá kell lőni. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas (ritka) <Lőfegyverét, ill. annak lövedékét> vkire, vmire célozva kilövi. Rálövi sörétes puskáját a nyúlra. Rálőtte a karabélyát Heisterre. (Mikszáth Kálmán)
rálövés; rálövet; rálövő; rálőtt.
