rangú
rangú melléknév -an (rendsz. melléknévi jelzővel)
Olyan <személy>, akinek vmilyen rangja van; vmilyen ranggal bíró. Alacsony, alsóbb, közepes, magas rangú hivatalnok; minden → rendű és rangú. A juhász mégis csak különb rangú ember a parasztnál. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): egyenrangú; elsőrangú; főrangú; harmadrangú; huszadrangú; másodrangú.
