rápirít
rápirít tárgyatlan ige
Rápirít vkire: (rendsz. mások füle hallatára) olyan elítélő megjegyzéssel, hogy az belepirul, megszégyenül. Az apa rápirított rendetlenkedő fiára. Ha tán ingadozott benne néha az akarat, elég volt rápirítani az asztalnál … (Mikszáth Kálmán)
Vö: pirít (3).
rápirítás; rápirítgat; rápirító; rápirított.
