rárak
rárak ige
1. tárgyas <Több darabból álló v. több kisebb dolgot> egymás után rátesz vmire. A könyveket rárakja az asztalra. Rakd rá a maradék kokszot a tűzre! A hű szolga … Asztalt is terített, csak ugy hevenyéből… A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta, Végre két almával a módját megadta. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) <Tűzre, tűzhelyre, kályhára> a már égő v. parázsló anyaghoz, annak tetejére újabb tüzelőanyagot rak. Rakj rá még a tűzhelyre, hogy nagyobb legyen a láng. Rárakott a kályhára, fújta, legyezte a kötényével, de a tűz csak pislákolt. (Kosztolányi Dezső) Két lapáttal ráraktam a tűzre. (Gelléri Andor Endre) || b. tárgyas (bizalmas) <Azonos jellegű tárgyakat> (kérkedve v. nagy bőségben) rátesz vkire, vmire. Mindent rárak magára: minden, ill. sok cicomát, ékszert magára tesz. Rárakta zubbonyára a kitüntetéseit.
2. tárgyas (bizalmas) Rátesz, gyak. nyomatékos mozdulattal v. feltűnő, bántó, neveletlen módon, rárakja a táskáját az asztalra. Rárakja a lábát a székre. Rárakták a kezére a bilincseket. Rárakta a batyút a vállára. A kirakat sárga függönye mögött … egy gramofon állt, s erre raktam rá a legújabb slágereket. (Gelléri Andor Endre)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Vkire, vmire rámond vmit, gyak. alaptalanul; ráfog. Ami rosszat rárakott … egész héten, azt mind visszaszítta vasárnap. (Mikszáth Kálmán)
Vö: rak (15).
rárakás; rárakható; rárakó; rárakott.
