ráró [1]
ráró [1] tárgyas ige
1. (ritka, régies) <Vminek az oldalára v. felületére vonalakat, jeleket> vés, karcol, ír. A pásztor rárótta a pálcára az elhullott birkák számát.
2. (átvitt értelemben, régies) <Adót, sarcot, büntetést, bizonyos megfizetendő összeget> kivet, kiszab vkire, vmire. A városra egy összegben rárótták az adót. || a. (átvitt értelemben) <Vmely terhes, nehéz dolgot> kiszab vkire. Munkát, feladatot, kötelességet, nehézségeket ró rá.
Vö: ró (1, 2, 2a). rárovás; rárovó; rárótt.
