rászabadít
rászabadít tárgyas ige
1. <Embercsoportot, állatot> szóval, magatartással fölbátorít arra, hogy vhová menjen, és ott kénye-kedve szerint viselkedjék. A sereget rászabadítja az elfoglalt városra. A jószágot, a nyájat rászabadította a vetésre. Rászabadította a kutyákat. El kell foglalni a legelső … uradalmi magtárt …, s arra a parasztságot rászabadítani. (Jókai Mór) || a. (tréfás) Rászabadít vkire vkit: alkalmatlankodó, kellemetlen, nehezen lerázható látogatót küld vkinek a nyakára. Vö: szabadít (3). Rászabadította azt a szörnyű embert. Vigyázatlan volt, s elszólta magát. Nem szabad. Mert ez a Kati néni rögtön viszi a hírt, s azonnal rászabadítja a sógort. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Vmely kedvezőtlen társadalmi jelenséget> vmely téren szabadon érvényesülni enged. A háború rászabadította a világra a szenvedések és megpróbáltatások özönét.
rászabadítás; rászabadítható; rászabadító; rászabadított; rászabadíttat.
