rátart
rátart ige
1. tárgyas Rátart vmire: úgy tart vmit, hogy az vmi fölött legyen, esetleg vminek a felületéhez érjen. Rátartja a serpenyőt a tűzre, a szalonnát a parázsra. Rátartotta a tenyerét a szemére. [A] táblabíró odahajolt a fekvőhöz …, rátartotta fülét a mellére. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka) Feléje, ráirányítva tart; ráfog (1). Rátartotta a puska csövét.
2. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Rátartja magát (vmivel): önérzetesen, nagyralátóan viselkedik; nagyra tartja magát (vmivel), büszke vmire. Jó leány, ne tartsd rá magadat annyira. (Csokonai Vitéz Mihály) Eresszenek a csatára … Ha megjövök elevenen, Koszoru lesz a mellemen … Rá is tartom magam vele. (Arany János)
3. tárgyatlan (népies) Rátart (vmire): szokásból, megszokottságból megkíván, igényel vmit. Nyolckor mindig le szoktam feküdni, úgyhogy már egészen rátart a szemem. Ne vakard a lábad, mert majd rátart. Elfojtom hát könyűm! De lám, minő | Bolond az ember! a természet rátart, Mondjon akármit a szégyenkedés. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. tárgyatlan (tájszó) Kitartóan megmarad vmi mellett; kitart.
Vö: tart (I. 1b).
rátartás; rátartható; rátartó; rátartott.
