ráterel
ráterel tárgyas ige
1. Terelve vmire irányít vmit. Rátereli a nyájat a legelőre. || a. (átvitt értelemben, ritka) Leplezetten v. ravaszul vmely elhatározásra indít, ösztökél vkit. Hát nem akar már kirukkolni valamivel? Majd ráterelem. (Csiky Gergely)
2. (átvitt értelemben) Ráterel vmit vmire: beszédet, figyelmet egyik tárgyról a másikra irányít. Ráterelte a figyelmet egy fontos mellékkörülményre. Rátereli a szót a múltkori eseményekre.
ráterelés; ráterelhető; ráterelő; ráterelt.
