ravasz [1]
ravasz [1] melléknév és főnév
I. melléknév -ul, v. (-an), -abb Másokat megtéveszteni akaró, fondorlatosan, alattomosan, furfangosan cselekvő <személy, állat>. Becsapott ez a ravasz fickó. A róka ravasz állat. Szóláshasonlat(ok): ravasz, mint a → róka. Uram, | hidd el, hogy asszonyink ravaszbbak ily | esetbe, mint az ördög. (Katona József) Szemes Miska … a környék legravaszabb szegénylegénye. (Jókai Mór) Jól áll rajtad a mente, elég ravasz vagy, és most már elég vagyonod is lesz… (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre v. állatra jellemző. Ravasz fondorlat, nézés; ravasz pillantás, terv. György … örül, hogy gyilkos a testvére … Most ravasz szándékát, melynek úta görbe, Eltakarja törvény és igazság örve. (Arany János) Ravasz pislogású szemeit mereven szegezte rá … (Mikszáth Kálmán) A szalonokban a könny is hamis … Csinált sírások, ravasz kacajok, Az utca bátran derül és sajog. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Ravasz ember. S a ravasz, nála ravaszabbra s olyanra lelt, Ki csalárdsággal és síma beszéddel őnála még ékesebb. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jónak mutatja magát ezzel a rokongyerekkel szemben, aki … még elpereli a birtokát egyszer, új ravaszok ezek, nagy zsiványok, jönnek a jussért. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, elavult) Róka. Ravaszabb a ravasznál. [A kutya] mindig elöl vágtat, rajta ugyan ki nem fog a „ravasz”. (Bársony István)
