rávesz
rávesz tárgyas ige
1. Vmit rávesz vmire: vmely ruhadarabot vmely másik fölé felvesz. Cipőjére ráveszi a sárcipőt. Vedd rá a ruhádra a kabátot! || a. Általában felvesz <vmijére, rendsz. vmely testrészére vmit, kül. terhet v. több tárgyat>. Ráveszi a vállára a ládát. Ráveszi a villájára a csirkecombot. Ráveszi a tenyerére a kis állatot. Két gyűrűt is rávesz az ujjára. || b. (tájszó, régies) <Ruhadarabot> magára vesz. Vedd rád a kabátot. Vö: vesz [1] (I. 3). Elmegy a nagy ember, ráveszi a köpenyegit. (Csokonai Vitéz Mihály) A nagyobbik rávötte a lajbimat, kiült a ház végibe, onnan nézi a világot. (Móricz Zsigmond)
2. Vkit rávesz vmire: vkit – közönyösségét v. ellenkezését legyőzve – arra késztet, hogy vmit megtegyen; rábírja vmire. Mégis rávettem, hogy jöjjön el. Rávett, hogy mindent mondjak el neki. Mindenre rá lehet venni. Anyjának húsz szép anyányi libáji valának … | E lúdakra feni fogait Matyi, kéri az anyját, | Bízná rá azokat … És addig kunyorált, hogy csak rá vette az anyját. (Fazekas Mihály) Toldi … Csellel, erőszakkal rávett vala, rákért, | Hogy helyettem ő ví a szép Piroskáért. (Arany János) A leányt rávette az engedékenységre. (Jókai Mór)
rávehető; ráveszeget; rávevés; rávevő; rávétet; rávett.
