rávezet
rávezet tárgyas ige
1. Rávezet vmire: úgy vezet vkit, vmit, hogy az vminek a tetejére, felületére jut. Rávezeti a gyereket a jégre. Rávezette a lovat a kompra.
2. Rávezet vmire: <vizet> vmely földterületre vezet (II. 1). A folyó vizét öntözőcsatornákkal rávezetik a földekre.
3. Vkit rávezet vmire, vkire: megmutatja vkinek, hogy vmi hol van (elrejtve), vki hol rejtőzködik, tartózkodik. Egy öreg pásztor rávezette a barlangkutatókat egy eddig ismeretlen barlangra. Egy áruló rávezette a katonákat az erdőben tanácskozó felkelőkre. A pákászok rávezették őket a törököktől elásott ágyúkra. (Jókai Mór) Nem tudták még eddig kinyomozni, hogy ki vezette rá a betyárokra őket. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Rávezet vmire: <útmutatással, magyarázattal> rásegít vkit vmely feladat, kérdés megoldására. Rávezeti a gyereket a helyes feleletre. || b. (átvitt értelemben) Rávezet vmire: <tény, körülmény, jel> útmutatást, magyarázatot ad vmely kérdés talány, feladat megoldására v. vmely tény fölfedezésére. Ez a kudarc vezette rá a helyes módszerre. Egy elejtett szó végre rávezetett engem a titok nyitjára. A hangok vezették rá a vándort a rejtett tanyára. A gyilkosság indokára végleg rávezetett … az a körülmény, hogy … a csendőrök megtalálták a sokat keresett ládákat. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, hivatalos) <Hivatalos iratra> utólag ráír, bejegyez vmit. A születési anyakönyvi kivonatra rávezetik a névváltoztatást.
Vö: vezet (I. 1a).
rávezetés; rávezetett; rávezethető; rávezettet.
