rázkódás
rázkódás főnév -t, -ok, -a, (régies) rázkodás
1. A rázkódik igével kifejezett történés, mozgás, folyamat; az a tény, hogy vmi rázkódik. A föld rázkódása földrengéskor; az ajtó, az ablak rázkódása a robbanáskor. Félve nyultam egyszer-máskor Egy rózsát szakasztani: Késő volt – a rázkodáskor Mind lehulltak szirmai. (Arany János) A fiatal térdek minden rázkódásra összeértek. (Babits Mihály)
2. Belső szerveknek rendes helyükből való elmozdulása erős üt(őd)és, lökés következtében. Belső rázkódást szenvedett.
3. A test borzongó, rángó, rángatódzó mozgása <vmely kellemetlen hatásra>. Ideges, lázas rázkódás; a félelemtől, a rettegéstől, az undortól való rázkódás; a borzadom rázkódása.
4. (átvitt értelemben, ritka, régies) Az egyéni v. a társadalmi, politikai élet alapjainak hirtelen megrendülése <vmely rendkívüli esemény v. váratlan, mélyre ható változás következtében>; megrázkódtatás, válság. Lelki rázkódás; politikai, történelmi rázkódás. Mint hirtelen felkapott … fiatal ember nagyon elbizakodott lett … Ekkor beüt a nagy politikai rázkódás. A magyar országgyűlés eltörli a rendi alkotmányt. (Jókai Mór) A nagy rázkódásokban, lelki tépelődésekben elvesztették erejök ruganyosságát. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. rázkódásálló; rázkódásmentes; 2. agyrázkódás.
rázkódási.
