rázúdul
rázúdul tárgyatlan ige
1. Felülről vkire, vmire zúdul. Rázúdult a falura a felhőszakadás. Nustkorb uram … a … szakadékba esett, tompa robajjal megindult utána a súlyos kőkolosszus, és rázúdulva agyonnyomta. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Rázúdul vkire: <kellemetlen dolog> hirtelen eláraszt vkit. Most rázúdult a csapások sorozata.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Sok ember> zúgva, zajongva rátámad vkire. Amikor idáig ért beszédében, mindnyájan rázúdultak.
Vö: zúdul (2, 2b, 3).
rázúdulás; rázúduló; rázúdult.
