reccsen
reccsen [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (-t ragos mértékhatározóval is) (hangutánzó)
<Szilárd, főleg fából való tárgy töréskor v. külső hatás (ütés, nyomás, hajlítás) következtében> hirtelen éles, recsegő hangot ad. Reccsen a foga. Reccsent a padló a lába alatt. Nagyot reccsent alatta a létra foka. Néhány perc múlva hallom, hogy az ablak belső táblája reccsen. (Gárdonyi Géza) Nyár-éjszakán a grófi szérün Reccsen a deszka-palánk. (Ady Endre) Ma … reggel három tájt … ijesztőt reccsent a polc. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: belereccsen; elreccsen; megreccsen; összereccsen.
reccsenés; reccsenget; reccsenő; reccsent.
