reform
reform [ë v. e] főnév -ot, -ja
1. (választékos, sajtónyelvi) <Intézményben, tanban> olyan – általában a haladást (elő)segítő – módosítás, átalakítás, változás, amely rendsz. nem jelent gyökeres szakítást az eddigivel. Korszerű reform; vminek a reformja; a felsőoktatás reformja.
2. (politika) <A társadalmi-gazdasági, politikai téren> békés úton végrehajtott olyan átalakítás, újítás, amely javít a hibákon, de a múlttal nem szakít gyökeresen, s amelyet az uralkodó osztály a maga uralmának megszilárdítása végett hajt végre. A magyar alkotmány … arisztokratikus alakot öltött …, épp ezért volt szükség ama reformokra, melyeknek keresztülvitelében nekem is részem vala. (Kossuth Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. reformalkotás; reformeszme; reformfeladat; reformhangulat; reformintézkedés; reformiskola; reformkérdés; reformkísérlet; reformkorszak; reformkövetelés; reformmozgalom; reformmunkálat; reformnadrág; reformnemzedék; reformpróbálkozás; reformrendszer; reformruha; reformtervezet; reformtörekvés; reformtörvény; reformügy; reformvágy; 2. alkotmányreform, birtokreform; földbirtokreform; földreform; pénzreform.
