rejlik
rejlik [e] tárgyatlan ige -ett, -ene [ë, e-e]; -eni [e] (csak 3. személyben; felszólító módja helyett a rejtőzik felszólító módja haszn.)
(választékos) Rejtve, láthatatlanul (el)bújva v. csak lehetőségként (benne) van, létezik vmi vhol, vmiben; rejtőzik, lappang. Nem tudom, mi rejlik mögötte. Kicsinyben rejlik a nagy. (Madách Imre) A kis falu … a Mecsek egy völgyében rejlik. (Gárdonyi Géza) || a. (választékos) Burkoltan, de azért észrevehetően benne van vmiben. A dolog → természetében rejlik; szavaiban sok gúny, igazság, lenézés rejlik. Mennyi messzetűnő remény, mennyi lemondás rejlett e sóhajban! (Jókai Mór) || b. (sajtónyelvi) Abban rejlik, (hogy…): <vminek a fontossága lényege, magyarázata> abban van, abban áll, hogy…
rejlő.
