rektor
rektor [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (régies írva: rector is) (iskolai)
1. Vmely egyetem professzori karának az a tagja, aki egyben az egyetemen folyó munka legfőbb irányítója, az egyetem felelős vezetője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora; a műszaki egyetem rektora. || a. Katolikus teológiai főiskolának és vele kapcs. szemináriumnak az igazgatója.
2. (népies, régies) <A hajdani falusi felekezeti elemi iskolában> az iskolát igazgató (kántor-) tanító. A kálvinista rector künn ácsorgott a ház előtt. (Petőfi Sándor) Az új iskola, az új elemi | szörnyűnek indult. Szúró szemei | Ormós Lajos rektornak még ma is, | rám-rám villannak. (Szabó Lőrinc)
3. (régies) <Református kollégiumban> igazgató tanár. Pali … tíz nyelven tud beszélni. A rectoron kívül egy professornak sincs annyi tudománya. (Jókai Mór) Ki volt Csokonai idejében a debreceni kollégium rektora? Nem tudom, de azt tudom, hogy kicsapta Csokonait. (Juhász Gyula) || a. jelzői használat(ban) (elavult) Rektor professzor: rektor (3). Győrben felkeresém … rector professor … Kis János urat, kit eznap Láttam először. (Kazinczy Ferenc)
Szóösszetétel(ek): rektorház; rektorhelyettes.
rektori; rektorkodik; rektorság.
