rekvirál
rekvirál [ë v. e] ige -t, -jon
1. tárgyas (elavulóban) <Kül. háborús időkben> hatósági úton felkutat és térítés ellenében vmit (pl. terményt, állatot, lakást, fogatot, ritk. embert) főleg a hadsereg számára igénybe vesz. Lovat, búzát rekvirál. Szénát, szalmát rekvirálni jártam. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) Az első világháború alatt sokszor rekviráltak a falujukban.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (régies) Harácsol vmit. A nagyobb lábasjószágot a labancok rekvirálták ott, ahol jártak, ahol pedig ők nem jártak, ott a kurucok rekviráltak. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (elavult) Megkér, megkeres vkit, vmilyen célra. Kövy úr, és mások is, rekviráltak abba, hogy … ajánljam magamat az újságok írására. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: elrekvirál.
rekvirálás; rekvirálható; rekviráló; rekvirált; rekviráltat.
