rémséges
rémséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Nagyfokú félelmet, rémületet, iszonyatot, megdöbbenést keltő; rémes. Rémséges esemény; rémséges jelenet, látvány. S rémséges, halotti a csend, a magány … (Vörösmarty Mihály) Még apácákról is hallottam rémséges történeteket … (Gárdonyi Géza)
2. Borzalmakkal, rémítő eseményekkel teli. Rémséges éjszaka, idő, óra.
3. (bizalmas, túlzó) <Érzelmileg színezett beszédben, előadásban, fokozó szóként:> roppant nagy, rendkívüli. Rémséges kitartás kell ahhoz. Rémségesen megbotránkozott. A főpapok, urak, nemesek között rémségesen elharapódzott fényűzés szemlélete csak bosszúra gyullaszthatta rongyai alatt a nyomorú földművelőt. (Szalay László)
