rémül
rémül tárgyatlan ige -t, -jön (rendsz. határozói igenévi alakban) (költői)
A rémület állapotában van. Szörnyű környék! hová a lélek Ha ólomszárnyakon repűl, Réműlve jár, alél, elhűl. (Csokonai Vitéz Mihály) Réműl, sír, fut, bujkál a nép. (Kisfaludy Károly) || a. (túlzó) Halálra rémül: nagyon megrémül.
Igekötős igék: elrémül; megrémül.
rémülés; rémülő.
