rengés
rengés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a reng igével kifejezett rázkódó, ütemes, ide-oda lengő mozgás; az a tény, hogy vmi reng.
1. Nagy, szilárd tárgy, test, tömeg rázkódása. A föld, a híd rengése; a padló rengése. || a. Földrengés (I). Szerkezeti rengés; a rengés erőssége, góca. Az Alpeseket szokatlan rengés megindította. (Csokonai Vitéz Mihály) Állottam vizének mélységei felett, Sima volt a fölszin, de sötét, mint árnyék, Alig mozzantá meg a rózsalevelet, Mint rengéskor a föld, csak alig hullámlék. (Arany János)
2. Hullámzás (1). A … tenger hullámai lassú himbáló rengéssel elültek. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Ringás, himbálódzás. A bölcső rengése. || b. (ritka, költői) Hullámzás (3), remegés. [A harangszó] méla rengése tör fel alulról hozzám. (Jókai Mór)
3. (ritka) Emberi test ringó mozgása. Járása, rengése, minden mozdulata költészetet lehelt. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. rengéserősség; rengésfeljegyzés; rengésfészek; rengéshatár; rengésjelző; 2. földrengés; naprengés; tengerrengés.
rengéses; rengési; rengésű.
