repes
repes [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -sen [e, ë, ë]
1. (régies, irodalmi nyelvben) <Szárnyas állat, főleg madár> ide-oda repdes, szálldos, csapong. És úgy vagyok mint a szegény madár, Mely fészkén ül s még várja fiait. | Hiába, ők már érzik szárnyokat; Addig repesnek mind tovább, tovább Míg végre pályájok kiterjedez. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Minden gyereket úgy nevel az élet, hogy míg pólyában van, … meleg szívek repesnek körülötte, mint csecsemő angyalka körül. (Móricz Zsigmond)
2. (választékos) <Csecsemő, kisgyermek> játékos örömében, izgatott vágyakozásában karját nyújtja vki, vmi felé. A gyermek repesett az anyja ölében a karácsonyfa felé. Daróci Erzsi szép, bogárszemű | parasztlány volt, őt évig drága, hű | cselédünk … | Ha indult, már repestem, hogy vigyen. (Szabó Lőrinc)
3. (régies, költői) <Szem, pillantás> kutatón v. gyönyörködve ide-oda villan. És bevonúla Petur; de helyette Ipoly jöve sebten | És szeme, mint a láng, repesett föllelnie Sámsont. (Vörösmarty Mihály)
4. (átvitt értelemben, régies) <Hír, dal> száll, terjed. Titkos dal repesett a zengő táltosok ajkán. (Vörösmarty Mihály) Repes a hír régen, hogy elmegy, az úrról. (Arany János)
5. (átvitt értelemben, költői) <Érzés, lelki folyamat> szárnyal, ujjong, csapong. Eleven hálá repesett bennem. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh itt keltek itt szövődtek Életem reményei, Itt repestek, itt enyésztek Tarka álomképei … (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Repes vkinek a szíve, lelke (örömében): nagyon örül, nagyon boldog vki. Rólam is hall még hírt, hogy, mikor meghallja, Még a csecsszopó is álmélkodik rajta: Akkor anyám lelke repes a beszéden. (Arany János)
repesés; repeső.
