repülőtér
repülőtér főnév
1. Repülőgépek fel- és leszállására, elhelyezésére való természetes v. kiépített tágas, sík térség, ahol megfelelő épületek és műszaki berendezések is vannak. Katonai, polgári repülőtér. Újjáépítették a ferihegyi repülőteret. A küldöttséget a repülőtéren ünnepélyesen fogadták.
2. Az itt működő, a légiforgalmat irányító szerv, hatóság, ill. személyzete. Megkérdezte a repülőteret, mikor érkezik a prágai gép.
Szóösszetétel(ek): repülőtér-építés.
repülőteres; repülőtéri; repülőterű.
