reszkető
reszkető [ë-e v. e-e] melléknév -n, -bb
Olyan, aki, ami reszket. Reszkető fény; reszkető térd; reszkető hangon. [A nők] ősz korunkban reszkető fejünket Ismét ölökbe vészik s dajka-karral Vezetnek éltünk véghatárihoz. (Berzsenyi Dániel) Vedd a gyűrűt reszkető kezemből, Vedd e csókban forró lelkemet. (Kölcsey Ferenc) Kapálunk reszkető salátát, | söpörjük uccán a sarat … | bérünk van, nincsen örömünk. (József Attila)
