riaszt
riaszt tárgyas ige -ott, riasszon; -ani (-ni)
1. Okozza, előidézi, hogy vki, vmi álmából, elmélyült gondolkodásából hirtelen eszméljen, ébredjen, riadjon (1). Mint akit álmából riasztottak, kábultan nézett körül. || a. (költői) Erőszakos módon zavar, megzavar. Míly lárma riasztja Egyszerre az egyház Temetői nyugalmát! (Petőfi Sándor)
2. (választékos) Okozza, előidézi, hogy vki, vmi megijedjen, megriadjon, hogy vkit, vmit rémület v. szorongás fogjon el. Nem riasztották az árvízről, a földrengésről szóló hírek. || a. <Állatot> ijesztget, nyugtalanít, zavar, rémít. Ne riaszd a tyúkokat! A falusi lovakat riasztja a nagyvárosi lárma, autók kürtje, villamosok csengője. Majd csengő, majd parancsoló hangon korholta, riasztotta a macskát. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) <Állatot> megijesztve (el)hajt, vhová, vmerre terel. Kedve derűl Matyinak, … a vén lúdakat arrébb Hessegeté; az eladni való húszat kiszakasztá, És egy körmön font ostorral az útra riasztván, Anyjának minden jót kíván s ballag utánnok. (Fazekas Mihály)
3. (katonaság) <Katonai alakulatot> riadó (II. 2–3) jelével gyorsan harcra kész állapotba hoz, v. polgári szervnél elrendeli, hogy az helyezze magát azonnal a készültség állapotába. A századot az éjjel kétszer riasztották. || a. (katonaság, 1945 után) Légi veszély esetén rendsz. szirénabőgéssel a légoltalmi alakulatokat készültségi állapotra hívja fel, a lakosságot pedig figyelmezteti, hogy vonuljon az óvóhelyekre.
4. (ritka) Vkit sebtiben, sürgetve küld, elszalajt vhova. Azonnal riasztá a jurátust a kancelláriába. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elriaszt; felriaszt; megriaszt; ráriaszt; szétriaszt; visszariaszt.
riasztás; riasztat; riasztgat; riasztható; riasztott.
