röfög
röfög tárgyatlan ige (-tem) [e], -ött, -jön (hangutánzó)
<Disznó> hörgésre, bugyborékolásra emlékeztető, mély, morgásszerű hangot ad. Két nagy kövér disznó röfögött az ólba. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Főleg hangszer> a disznó röfögő hangjához hasonló v. arra emlékeztető hangot ad. A trombiták estente mint a szörnyek | egy vörös korcsmaablakból röfögnek. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: átröfög; beröfög; beleröfög; kiröfög; ráröfög; visszaröfög.
röfögés; röfögő.
