ronda
ronda melléknév és főnév, (bizalmas, gúnyos) randa
I. melléknév rondán, rondább
1. (gyak. túlzó) Utálkozást keltően, nagyon csúnya; ocsmány, rusnya. Ronda állat, bogár, varangy. Rondán eszik. Szóláshasonlat(ok): Ronda, mint a sötét → éjszaka. S fejed … Az ingoványnak undok férgei Borították el ronda testeikkel. (Petőfi Sándor) A nemzet ős fájának törzse még jó, Csak lombjait pusztítja ronda hernyó. (Vajda János) A ló a legtisztább állat, a disznó meg igazi disznó a legrondább minden közt. (Móricz Zsigmond) || a. (túlzó) Ízléstelenül, bosszantóan, kiábrándítóan csúnya <tárgy, holmi>. Ronda kép, nyakkendő. Hogy vehettél ilyen ronda ruhát? Rondán varrtad meg a kabátot. Egész öltözete csupa randa nyomorúság. (Jókai Mór) Megtettem ezt az ostobaságot, hogy ronda bútort vettem. (Móricz Zsigmond) || b. (durva, túlzó) Nagyon csúnya, formátlan, torz; ocsmány, pocsék. Ronda pofa. Ronda írása van. Rondán ír.
2. Nagymértékben, feltűnően piszkos. Mitől ilyen szennyes, mocskos, ronda a ruhád? Mindig ilyen rondán jár. Honnan kerűltél ily rondán ide? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Sok piszokkal, mocsokkal járó, szennyes <tevékenység>. Ronda munkát végzett, kitisztította a pöcegödröt. || b. (túlzó) Utálatot keltőn rossz, kellemetlen. Ejnye, de ronda szaga van ennek a káposztának.
3. (átvitt értelemben) Erkölcsi visszatetszést, undort keltő, ocsmány (2). Ronda képzelete mindent beszennyez. Ne olvass ilyen ronda könyvet! Lucifer, jerünk … | – No legalább tekintsük meg nejét. | – Nem akarom meglátni, mert ha sülyedt A férfiú, szemünknek ronda látvány: De megvetést szül keblünkben csupán. | A nő, … hogyha süllyedt torzalak lesz, Mely borzadályt szül. (Madách Imre) Micsoda ronda egy ügy s micsoda botrány lesz tavaszra. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Szemérmet sértő, trágár. Ronda szavak. Nem szeretem a ronda beszédeket. Ronda tréfákat mesélt. Rondán beszél.
4. (átvitt értelemben, túlzó) <Érzelmileg színezett beszédben:> nagyon közönséges, ellenszenves (személy, magatartás). Ronda viselkedése miatt mindenki utálja. Ronda egy alak. Rondán viselkedett. Hogy így kaffogott rám a ronda török, bennem is felforrott a vér. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, túlzó) <Érzelmi színezettel:> bosszantó, dühítő módon ellenszenves, utálatos, gyűlölt v. megvetett. Ronda időjárás. Ronda sárfészek ez a falu. Amhát! a hadakat még meddig hagyjuk epedni [= tespedni, várakozni], S e két ronda folyam fertőjét nyelni csatátlan? (Vörösmarty Mihály) A halált, a rondát, kikacagom. (Vajda János) Nem tudod, mi nyomja szíved … Hogy e bűnös-bűvös élet, Mely ma szennyes, ronda börtön, Holnap éden kertje rögtön. (Reviczky Gyula) || b. (átvitt értelemben, túlzó) Érzelmi színezettel: bosszantó, dühítő módon kellemetlen, kínos állapot). Ronda helyzet, világ. Nehezen másztam ki ebből a ronda bonyodalomból.
II. főnév rondát, rondája (ritka) <Megjelenésében, külsejében, v. erkölcsi vonatkozásban> utálatos személy. Kik ezek a rondák? Mit beszél a rondája? A nézőt … az ily feltűnő öltözet csak szórakoztatja … Abban mindig kell lenni valami művészi tisztaságnak, még akkor is, midőn … a színész rondát, tisztátalant játszik. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): ld. cifra.
