rosszakaratú
rosszakaratú [ssz-a] melléknév -an
1. Olyan <személy>, akiben vki ellen rosszakarat van, aki arra törekszik, hogy másnak kárára, ártalmára, bosszúságára legyen, ártson neki. Rosszakaratú tanácsadó. Rosszakaratú, gáncsoskodó ember, nehéz megférni vele. [A néninek] minduntalan elő kellett állania az apai, anyai ősi nemességével, hogy letromfolja a hitetlen és rosszakaratú parasztokat. (Móricz Zsigmond)
2. Ilyen személyre valló, rosszakaratból eredő, fakadó. Rosszakaratú híresztelés, intézkedés, megjegyzés. A rosszakaratú kicsinylés… könnyen végezhet … Edmond de Goncourtnak azzal az … érdemével is …, hogy jelentékeny vagyonát a francia íróknak hagyta. (Ambrus Zoltán)
