rosszalkodik
rosszalkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Rendsz. gyermek> (intő szóra nem hallgatva) , helytelenül, csintalanul, pajkosan viselkedik; rendetlenkedik, helytelenkedik. Gyerekek, ne rosszalkodjatok, mert kikaptok! Ma jó gyerek volt, nem rosszalkodott. A gyerekek összeverekedtek …, vagy rosszalkodtak. (Mikszáth Kálmán) Kezembe véve hideg kezét, bocsánatot kértem tőle, hogy … rosszalkodtam, hogy annyiszor megbántottam. (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas, tréfás) (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Léháskodik, kül. szerelmi vonatkozásban. Sokat rosszalkodott ifjúkorában, de most kifogástalan férj.
rosszalkodás; rosszalkodó.
