rosszhiszeműség
rosszhiszeműség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A rosszhiszemű (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; az a tény, hogy vki, vmi rosszhiszemű. Rosszhiszeműségével elkedvetlenítette munkatársait. Panyókiné … a két Gregorics rosszhiszeműségét bizonyította. (Mikszáth Kálmán) [A színdarabot] most adják hatvanadszor. Ezt a sikert én meg az öt Lasztóczy-fiú csináltuk, a leggaládabb rosszhiszeműséggel, mert ezt a darabot egy közös barátunk írta. (Ambrus Zoltán) [Az irónia] fölnagyít, vagy lecsökkent valamit, selma jóhiszeműséggel. A rosszhiszeműséget jóhiszeműségbe csomagolja. (Kosztolányi Dezső)
