rothadás
rothadás főnév -t, -a (csak egyes számban), (népies) rohadás
1. A rothad (1) igével kifejezett folyamat. → Nemes rothadás; a trágya rothadása; az elhullott állat tetemének rothadása; rothadásnak indul. Meddig áll el az ember, rothadás nélkül, a földben? (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, ritka, durva) Lassú senyvedés, pusztulás. Szörnyű volt látni a rabok elevenen való rothadását a tömlöcben.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Erkölcsi, társadalmi v. politikai züllés, züllöttség, lassú pusztulás. Erkölcsi rothadás. A tőkés társadalom az imperializmus szakaszában a rothadás stádiumába lépett, mert a termelés fejlődési üteme lassúbbá vált, és mert a tudomány s a technika által feltárt lehetőségeket nem használták ki. Ha itt amott az elaljasodott romlottságot s rothadást keserű szavakkal festem: honom imádásábul teszem. (Széchenyi István) Lehetetlen, hogy legalább egy egészséges folt ne legyen e földön, hova ez a rothadás még el nem hatott. (Csiky Gergely)
Szóösszetétel(ek): rothadásgátló; rothadásmentes.
rothadási; rothadásos.
