rovancsol
rovancsol ige -tam, -jon (hivatalos)
1. tárgyas Rovancsot tartva megvizsgál vmit. A pénztárt rovancsolja. A második számol: Egy millió, másfél millió, két millió … Mintha számoszlopokat adna össze és rovancsolna. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Egész nap rovancsolt.
2. tárgyas (elavult) Rovatokkal lát el <vmit, főként papírt, könyvet>. Ambrus mesternek a táblája rovancsolva volt már és számozva. (Jókai Mór)
rovancsoló; rovancsolt; rovancsoltat.
