rövidség
rövidség [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek rövid (I. 1–4, 7) volta, állapota, jellege. A ruha, a szoknya rövidsége; a bot, a zsineg rövidsége; hajának, karjának rövidsége; a cikk rövidsége; az utazás rövidsége; a téli nappalok rövidsége. Az idő rövidsége miatt több műsorszám elmaradt. Tűnő éltem rövidségét Én tehát nem siratom. (Berzsenyi Dániel) || a. <Kifejezésben, stílusban, írásműben> tömörség, velősség. Erőteljes, hatásos, szabatos rövidség; rövidség okából, okáért, kedvéért: azért, hogy vmi minél rövidebben legyen elmondva, leírva. [Szabó Dávid] a velős római rövidséget velős magyar rövidséggel kísérli visszaadni. (Arany János)
2. (népies, régies) Kár, veszteség, fogyatkozás; hiány, szükség. A szegények cassája se szenvedjen rövidséget abban, ami neki dukál. (Jókai Mór) A beteg ne lásson rövidséget, az az első. (Mikszáth Kálmán)
