rúgás
rúgás [ú v. u] főnév -t, -ok, -a
1. A rúg igével kifejezett mozdulat, cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi rúg; lábbal erős, lendületes taszítás. Erős, hatalmas rúgás; farba rúgás; az ellenfél, a ló rúgás. Rúgás érte a lábát. A rúgás jól sikerült. Egy rúgással belökte az ajtót.
2. Ennek eredménye, ennek nyomán keletkező fájdalom, sérülés. Fájdalmas rúgás. Még érzi a rúgást. Rúgásokat kapott. || a. (sport) A labdának lábbal való erőteljes továbbítása. Felszabadító rúgás. A rúgás nem sikerült.
3. (átvitt értelemben) Kíméletlen, durva bántás, sértés. Sok rúgást kapott már az élettől. S ki egyszer rugott a magyarba, Szinte kedvet kap a rugásra. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): labdarúgás; sarokrúgás; szabadrúgás; szögletrúgás.
