rugdal
rugdal ige -t, -jon
1. tárgyas Ismételten, gyakran v. szokásszerűen rúg vkit, vmit; rugdos. Hasba, fejbe rugdal vkit. Ne rugdalj folyton! Könnyedén rugdalja a gólokat. || a. tárgyatlan [A mén] Rugdal, rázza fejét hosszu sörénye lobog. (Kisfaludy Károly) [A táncban] el nem veszti a komoly délcegséget, nem rugdal, nem toporzékol. (Jókai Mór) || b. Rugdal vmit vhová v. vmiről: ismételt rúgásokkal vhová taszít v. vhonnan eltávolít, ill. eltávolítani igyekszik vmit. Csizmájáról rugdalja a sarat. Az asztal alá rugdalta a cserepeket. || c. tárgyatlan Rúgásokat vki, vmi ellen irányít, ill. ezek véletlenül vmire, vmerre irányulnak. Vkinek hasába, lábába a földbe rugdal. || d. tárgyatlan (sport) Bemelegítésként, gyakorlásként a labdát ide-oda rúgja. Kezdés előtt néhány percig rugdalnak.
2. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Vkit állandóan, ismételten kíméletlen bántalmakkal, sértésekkel illet. Otthagyta helyét, mert folyton rugdalták.
Igekötős igék: átrugdal; berugdal; belerugdal; elrugdal; felrugdal; félrerugdal; kirugdal; lerugdal; megrugdal; összerugdal; nekirugdal; szétrugdal; visszarugdal.
rugdalás; rugdaló; rugdalt.
