rúgós
rúgós [ú v. u] melléknév -an, -abb
1. Olyan <ló, ritk. szarvasmarha>, amelynek az a szokása, hogy könnyen megrúgja a mögéje, ill. melléje álló személyt, állatot. Rúgós csikó. De meguntam Ferenc Józsit szolgálni … . Rúgós lovát mindég tisztán tartani. (népköltés) Kitűnő gazdaasszony volt; olykor maga fejte meg a rúgós tehenet. (Krúdy Gyula)
2. (népies) Olyan <szerkezet>, amely visszarúg (5), visszalök. Rúgós fegyver.
3. Rugalmas <anyag>. Rúgós szövet. Van egyéb szerszám is, íjj módra csinálva Húrja feszes kötél, íve rugós szálfa. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kisportolt tornában gyakorlott, rugékony <(izom, ín>. Várták a jeladást, az ifju vitézek. | Kürtjelre a sorok eleje megindul Futni, ahogy telik hősfi rugós intul. (Arany János)
rúgósság.
